Csatlakozz hozzánk és tudd meg elsőkézből akcióinkat a Facebookon!

Szerzőlista

Idézetlista - Szabó Lõrinc

Találatok száma: 18

hogyne szeretném hát ami csak vagy, s mind, ami láthatatlan, ami a külsõ lét mögött van és már isteni rejtelem?

---

Felhõ az arca, s a szava szél, mely lelkem fellegeit kergeti, kergeti napba-árnyba s bennem zúg parttalan.

---

Kezünkben a szerelem édessége csókolózik, mikor ujjaink véletlenül összeölelkeznek.

---

S köszöntem a véletleneknek, istennek és minden csodának, hogy kitaláltak, megcsináltak, s valahogy elhoztak nekem, csak neked nem tudtam sosem megköszönni. Szerelmedet.

---

Mert minden nõ te vagy; s e vén fickó, akit megsokszoroztál, téged szeret csak Benne, s most már benned minden szerelem: Én!

---

Nem érdekel, mi lesz, mi volt, lelkünk egy pillanat, égünk s minden tüzet kiolt már-már egyetlen mozdulat.

---

Hinni a szépet, lehetetlent, hogy egyszer valóra válik. Hinni a vágyban, akaratunkban. Ha kell, hát bízni halálig.

---

Karod fonja nyakam köré a szél, a napban csókod messzi tüze él, közelebb vagy hozzám mindenkinél.

---

Kétszer-egy sors az isten elõtt, szövetség nem lehet se más se különb: hogy én mi vagyok, nem tudom, csak azt, hogy benned bizhatom, bármennyit sírtál, hadakoztál, jönne új vihar, rámhajolnál, magad ellen is átkarolnál.

---

Minden percedet csókolom, nem múlik ízed az ajkamon, csókolom a földet, ahol jársz, csókolom a percet, mikor vársz, messzirõl kutatlak, kereslek, szeretlek, szeretlek, szeretlek.

---

Elkapom az arcod és a pillanat szeszélyét, minden mozdulatodat, mint mély eget a mély tenger szíve, befogadlak, mint senki sohase, hívlak, jössz, eldobsz, és várlak megint, és szeretlek a parancsod szerint, sírok, ha sírsz, ha ragyogsz, ragyogok, Néma barátod, rabszolgád vagyok, alázatos és bizalmas barát, aki nem kér semmit, csak néz s imád, és nem akar lenni, csak általad, csak az árnyéka annak, ami vagy.

---

Sírok, ha sírsz, ha ragyogsz, ragyogok, néma barátod, rabszolgád vagyok, alázatos és bizalmas barát, aki nem kér semmit, csak néz és imád, és nem akar lenni csak általad, csak az árnyéka annak, ami vagy.

---

Hogy rettenetes, elhiszem de így igaz. Ha szeretsz, életed legyen öngyilkosság, vagy majdnem az. Mit bánom én, hogy a modenek vagy a törvény mit követelnek; bent maga ura, aki rab volt odakint, és nem tudok örülni, csak a magam törvénye szerint. Nem vagy enyém, míg magadé vagy: még nem szeretsz. Míg cserébe a magadénak szeretnél, teher is lehetsz. Alku, ha szent is, alku; nékem más kell már: Semmiért Egészen! Két önzés titkos párbaja minden egyéb; én többet kérek: azt, hogy a sorsomnak alkatrésze légy. Félek mindenkitõl, beteg S fáradt vagyok; kívánlak így is, meglehet, de a hitem rég elhagyott. Hogy minden irtózó gyanakvást elcsitíthass, már nem tudok mást: Mutasd meg a teljes alázat és áldozat örömét és hogy a világnak kedvemért ellentéte vagy. Mert míg kell csak egy árva perc, külön, neked, míg magadra gondolni mersz, míg sajnálod az életed, míg nem vagy, mint egy tárgy, olyan halott és akarattalan: addig nem vagy a többieknél se jobb, se több, addig idegen is lehetnél, addig énhozzám nincs közöd. Kit törvény véd, felebarátnak még jó lehet; törvényen kívül, mint az állat, olyan légy, hogy szeresselek. Mint lámpa, ha lecsavarom, ne élj, mikor nem akarom; ne szólj, ne sírj, e bonthatatlan börtönt ne lásd; és én majd elvégzem magamban, hogy zsarnokságom megbocsásd.

---

Elõször a szem csókol, aztán a kezem, mint tenger ömölsz el érzékeimen, mint tenger ömöllek én is körül, aztán part s tenger összevegyül.

---

Kiállítani szeretném, s nem lehet, Még súgni se szabad a nevedet, Még gondolni se, - jaj, elárulom, Pedig belül csak azt visszhangozom, A hangos titkot, mely életemet Úgy édesíti, édes nevedet: Nevedet, édes a pár szótagot, Mely tündéri burkoddá változott, Röpítõ közegeddé, nevedet, Mely körém gyújtja az emlékedet, Fûszerként csendít a nappalon át, S beillatosítja az éjszakát S úgy tapad a számba, tüdõmbe, hogy Már majdnem te vagy, amit beszívok, Bár majdnem te: minden lélegzetem Veled itat és zsongat édesen: Édes neved betölti szívemet, S csak titka, te vagy nála édesebb.

---

Kit törvény véd, felebarátnak még jó lehet; törvényen kívül, mint az állat, olyan légy, hogy szeresselek. Mint lámpa, ha lecsavarom, ne élj, mikor nem akarom; ne szólj, ne sírj, e bonthatatlan börtön ne lásd; és én majd elvégzem magamban, hogy zsarnokságom megbocsásd.

---

S ha ígérném, hogy ma odamegyek? - Számolni kezdeném a perceket. Örülnél? Hogy örülnél? Mennyire? - Ha szeretsz, szíved megszakad bele. S ha mégse lehet, ha nem leszek ott? Képzeld: máris zörgetem bokrodat! - Nem mozdulok, el ne riasszalak!

---

Szeretlek, szeretlek, szeretlek, egész nap kutatlak, kereslek, egész nap sírok a testedért, szomorú kedves a kedvesért, egész nap csókolom testedet, csókolom minden percedet.